Orvos, író szakíró. Középiskolai tanulmányait a premontrei gimnáziumban végezte Keszthelyen 1936 -ban. 1942-ben szerzett általános orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-ban szülész-nőgyógyász, 1950-ben traumatológus, 1958-ban klinikai onkológiai szakvizsgát tett. Orvosi hivatását a bp.-i Gizella királyné Szülőotthonban kezdte (1942–1946), majd a bp.-i Kútvölgyi úti Áll. Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályán dolgozott (1946–1949; 1955–1958). Később a Koltói Anna Kórház Sebészeti Osztályának klinikai tanársegéde (1949–1950), a Tétényi úti Kórház Szülészeti - Nőgyógyászati Osztályának (1950–1955), az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályának klinikai adjunktusa (1958–1959), az Orvostovábbképző Intézet egyetemi adjunktusa, docense (1959–1985) lett.  Pályafutása során nőgyógyászati endoszkópiával, kolposzkópiával foglalkozott. Nevéhez fűződik, hogy 1942-ben Magyarországon elsőként végzett mesterséges megtermékenyítést és 1964-ben szintén elsőként számolt be hatásos perorális fogamzásgátló szerről. Kidolgozta és megalapozta a méhnyakrák megelőzését szolgáló műtéti metodológiát. Öt magyar és hat külföldi (német, svájci, osztrák, angol, amerikai) nőgyógyászati, urológiai, andrológiai, spermatológiai, onkológiai szakfolyóiratban jelentek meg cikkei. Előadásaival öt ország fővárosaiban tartott kongresszuson szerepelt. Tagja volt a Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség és az Orvosírók Körének, társelnökként tevékenykedett a Premontrei Öregdiákok Egyesületében. 1985-ben vonult nyugdíjba, mely után helytörténettel is foglalkozott, főként a Fő téri templom építtetőjének, Lackfy Istvánnak élettörténetével és korával.