|
Keszthelyen végezte középiskolai tanulmányait, majd a Pázmány
Péter Tudományegyetemen Eötvös-kollégium tagjaként földrajz–történelem
szakot végzett. 1928-ban doktorált, disszertációját a Keszthelyi-hegység
földrajzáról írta. Egy évig Berlinben is tanult a Collegium
Hungaricumban. Ez idő alatt több tanulmányutat tett Sziléziában,
Németországban és az Alpokban. 1929-től az egyetem Földrajzi Intézetében
Cholnoky Jenő tanársegéde lett. 1930-ban középiskolai tanári oklevelet
szerzett, és geomorfológiai tanulmányokat folytatott a Felvidéken,
Dalmáciában és Isztriában. 1931-ben a minisztertől kapott kutatói
ösztöndíjjal a Dunántúlon, az Alföldön és a Felvidéken, 1935 nyarán
részben a M. Földrajzi Társ. támogatásával a magyar Érchegységben
végzett felszínalaktani tanulmányokat. Részt vett a bécsi Nemzetközi
Negyedkorkutató Kongresszuson és glaciológiai tanulmányutat tett az
Alpokban. 1937-ben egyetemi magántanárként dolgozott. 1938-ban
adjunktusi címet kapott, kiküldték az amszterdami Nemzetközi Földrajzi
Kongresszusra. Még ez évben kinevezték állami gyakorló gimnáziumi r.
tanárrá, és a bp.-i Állami Középiskolai Tanárképző Intézetbe osztották
be, ahol földrajzi előadásokat tartott. 1939-ben részt vett egy
olaszországi tanulmányúton, s megbízták az Eötvös Kollégium
földrajzszakos hallgatói tanulmányainak vezetésével. 1939–1943 között
földtani-felszínalaktani vizsgálatokat végzett a Magyarországhoz visszacsatolt
területeken. 1940-ben a Felvidék geomorfológiáját tanulmányozta. Ez
évben megbízták Cholnoky helyettesítésével. 1941-től nyilvános r. tanár
lett, egyben kinevezték a Földrajzi Intézet igazgatójává. 1946-tól
egyetemi tanár, 1953-ban a Természeti Földrajzi Tanszék vezetője lett.
1946-tól az MTA l., 1949-től tanácskozó tagja volt, 1950-től az MTA
Geomorfológiai albizottságának elnöki tisztét is ellátta. Emellett
1946–49-ig a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, 1949–50-ig miniszteri
biztosa, 1952-től elnöke volt. A Társaságon belül szakosztályokat hozott
létre (természetföldrajzi, gazdaságföldrajzi, karszt- és barlangkutató,
oktatásmódszertani, hegymászó). 1954-től ismét az MTA l. tagja lett,
egyben az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjának igazgatója. A csoport
kiadványait 40 erdélyi és szlovák magyar nyelvű középiskolának is
eljuttatta. 1952-től a Földrajzi Értesítő főszerkesztői teendőit is
ellátta. Publikált a Földrajzi Közleményekben és más lapokban.
Megteremtette Magyarországon a modern negyedkor-kutatást, a klimatikus
morfológiai irányzatot. Részletesen foglalkozott a Balaton
kialakulásával, korával, a Balaton-vidék morfológiájával. Kongresszusi
előadóként a magyar tudósokat képviselte Brazíliában (1956), a Humboldt
centenáris ünnepségeken (1959), Svédországban (1960). A nemzetközi hírű
tudós munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, így a Munka
Érdemrenddel, ill. Lóczy Lajos emlékéremmel (1962). A Lengyel, majd az
Osztrák Földrajzi Társaság (1955, ill. 1956) választotta t. tagjává, s a
Nemzetközi Földrajzi Unió is l. tagjául kérte fel, ott több bizottság
vezető munkatársa lett. A Magyarhoni Földtani Társulatnak választmányi
tagja, a TIT Földrajzi Szakosztályának elnöke, a Magyar Meteorológiai Társaságának tagja volt. Az MTA születésének 75. évfordulóján
szülővárosában emlékülést tartottak, emlékkiállítást rendeztek a
Balatoni Múzeumban, szülőházát pedig emléktáblával jelölték meg.
Keszthely Rákóczi u.
54.
|
